Komoly célt tűztem ki magam elé. Feltett szándékom, hogy a mai trendek világából kiszakítom azokat, akik vissza szeretnének térni a klasszikus-polgári értékekhez, és segítője leszek azoknak, akik tudják, hogy a klasszikus lakberendezés nem pillanatnyi fellángolás.
Szeretném megóvni ügyfeleimet attól, hogy lakása berendezése az épp aktuális divathullám áldozatává váljon. Támogatom abban, hogy pénzét olyan miliő megvalósítására fordítsa, ami végső soron értéket teremt és hosszú távú befektetést is eredményez számára.
Számomra ezt jelenti a lakberendezésben a biedermeier (a német polgárság klasszicista stílusa), az empire (I. Napóleon stílusa), vagy az art deco (a modernkori luxus) stílus megvalósítása. Sokan visszariadnak, mert nem tudják, hogy hol kezdjék a keresést, mennyibe kerülhetnek az egyes darabok, hogyan tegyék azokat modern életük részévé. Hogyan egyeztessék össze a kárpitokat, falszíneket, tapétákat, szőnyegeket, hogy még mindig az ízlésesség és az elegancia határain belül maradjanak? Én ebben leszek a segítségükre. Biztos kézzel választom ki a megfelelő tárgyakat és kiegészítőket.
A lakberendezést. nem lehet elkapkodni, összecsapni. Türelemmel kell bánni vele és meghálálja a belefektetett időt és energiát. Az általam megkomponált lakás minden centimétere összhangot, ízlést és értékállóságot sugall.
Az sem elhanyagolandó tényező, hogy olyan lakberendezési tárgyakkal rendezem be otthonát, amelyek befektetésként is funkcionálnak - legyen szó bútorról, csillárról, szőnyegről, festményről, kaspóról.
A klasszikus lakberendezés nem életkorhoz kötött. A referenciaképek segítik meggyőzni a még kételkedőket, hogy antik és stílbútorok között is felnőhetnek kisgyerekek, a házi kedvenc is otthonosan érzi magát, és az életünk szerves részét alkotó elektronikai berendezéseket is el tudjuk helyezni úgy, hogy azok ne rontsanak az összképen.
Hiába a jogi végzettség, ha a tervezés (eleinte főleg divattervezés), az átalakítás, a felújítás és a lakberendezés egész fiatal korom óta része az életemnek. Mégis kellett egy lökés, hogy elinduljak azon az úton, mely felé minden jel terelni látszott. A férjem támogatása, akinek ösztönzésére elvégeztem a lakberendezői tanfolyamot, mely leginkább strukturálta azt a tudás, amit előtte is ösztönösen éreztem. A sógorom inspirációja, aki hobbiból lett restaurátor, később pedig stílbútorkészítő, hisz a kezdetektől ott lábatlankodtam körülötte, ellesve a munkamenetet, tanulva a terminus technicusokat, és szépen lassan felismerve a bútorstílusokat, amely tudást manapság már igen kevesen birtokolnak.
Az utat én is bejártam, lépcsőfokról lépcsőfokra. Húztak fel közel egy mázsás neobarokk kanapét az első emeleti lakásomba, mert egyetlen ajtón sem fért be, majd ez a kanapé egy év múlva ugyanazon az ablakon távozott. Elfelejtem az időt, ha a rézöntőnél formák után kutatok, az ecseri piacon bogarászok, vagy az ószeresnél a raktár mélyéről kincsre bukkanok.
