Fiatal ügyvéd házaspár számára készült ez a lakás. A beköltözés idején még nem volt gyermekük, de az átépítésnél már figyelni kellett egy külön gyerekszoba kialakítására is.
A berendezési tárgyak fokozatosan kerültek a pár tulajdonába. Mint a klasszikus lakberendezés hívei, felismerték, hogy a bútorok, szőnyegek, kárpitos bútorok, festmények és egyéb kiegészítők beszerzése időigényes gyűjtőmunka. A cél és az igény azonban az volt, hogy ne csak otthonos, hanem egyúttal reprezentatív is legyen a lakás, nem utolsó sorban pedig értékálló. A stílussal barátkozók számára bátorításként mindenképp hangsúlyozni szükséges, hogy egy ilyen lakás megvalósítása nem megfizethetetlen, nem muszáj önmagunkat becsapva téves döntéseket hozni és az aktuális trendhez igazodni.
Az igazi kompromisszumot – azaz „a valamit valamiért” elv érvényesülését – a hálószoba jelentette. Ahhoz ugyanis, hogy a tágas, átlátható teret megtartsák, a hálószobát a lakás egyetlen ablaktalan helyiségében helyezték el. Végső soron a döntés helyesnek bizonyult, mivel a hatalmas tolóajtók, amelyek állandóan nyitva állnak, a hálószobát a lakás egyenértékű és nem elszeparált részévé tették. A hálószoba bútorzata, a csillár, az olvasólámpák, a festmények és a tapéta vonzzák a tekintetet és egyben szemet gyönyörködtetők is.
A mottó: elegancia és funkcionalizmus. Összeegyeztethetők.